In memoriam Köberling Zoltán (1977-2021)


 
Kedves Vándorok!
 
Szomorú hírt kell közöljek. Egy barátot, férjet, apukát, mászó- és tagtársat veszítettünk el a napokban. Jellegzetes kacagása többé nem visszhangzik a sziklákról, és örök optimizmusa többé nem önt belénk erőt. Köberling Zoli - vagy ahogy mindnyájan ismertük, Colos - itt hagyott minket, és szemével már csak fentről kiséri a magas hegyek hódítóit. Rendkívül sok élmény fért bele a 44 földi esztendőbe, másnak egy élet is kevés lenne hozzá. Bajban és tréfában is lehetett számítani rá, az igazi csapatttárs tankönyvi példáját testesítette meg. 2012-ben egy téli mászótanfolyamon sodort minket egy kötélre a sors, együtt "csaptuk meg" az Alpok több óriását. Osztoztunk a felfedezés örömében, a kalandban, a sikerekben, és a kudarcokban is. Nagy utazó volt ő, egy tudatos felfedező, aki a világ legtöbb országába eljutott. Ambíciózus volt, de mindig higgadt maradt, és tudta, hogy a hazatérésnél semmi nem lehet fontosabb. Nagy tervekkel csatlakozott egyesületünk csapatához is, de ezeket már nem válthatta valóra. Legalább ekkora odaadással élt családjának, akikre mindig büszke volt, és akik mindig számíthattak az ő kősziklájukra. 
 
 
 
 
A járvány mindannyiunkat elválaszt a mi hegyeinktől, de ez csak annyit jelent, hogy egymás kezét még szorosabban kell fognunk, hogy senki ne hiányozzon a névsorolvasásnál, ha visszatérünk. 
 
Emléke mindig velünk fog élni!